szombaton megnyitottuk a szezont Horányban! Már hetek óta alig vártuk, hogy mehessünk a MK-ba (mézeskalács házikó). a mézeskalács természetesen a ház jellegére utal, ugyanis kicsi, aranyos, barátságos és nomád. két éve járunk ide kipihenni a heti városi létet.
persze a szezonnyitás most sem sikerült zökkenőmentesre, mert Berci, aki a vizet szereli iszonyú-borzasztóan eltörte a lábát és így nem tudtuk megnyitni a vizet. ezt ott sajnos csak szakember segítségével lehet, mert olyan kacskaringósan közlekednek a csövek a falban, mintha labirintusnak készült volna eredetileg. ez még tavaly tavasszal derült ki, amikor ami csak tudott szétfagyott, hiába víztelenítettünk - legjobb városi - tudásunk szerint előző ősszel. víz tehát még nincs. de csodálatosan sütött a nap és a kertben a tulipánok és nárciszok már kidugták a fejüket a japán birs tele bimbóval és lehetett tenni-venni, gereblyézni, fűrészelni, tüzet rakni... és ha már volt tűz, lett parázs .... innen már egyenes út vezetett a szezon első szalonnasütéséhez. az egész napos tevékenykedés után a friss levegőn úgy faltuk a sült szalonnás, kolbászos lila hagymás kenyeret, mintha nem ettünk volna napok óta.
