nyáron amikor egyszerre többfélét főzök, van egy olyan trió, ami gyakran egyszerre készül és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a magyar konyha milyen gyakran indul ugyanarról az alapról.
hagymát párolok, esetleg előtte még egy kis szalonnát alá, erre jön a pirospaprika és ebből még akármi is lehet.
ha most nem is egyszerre, de megint elkészült a trió és hozzá az ilyen volt ilyen lett sorozat:
I.
igaz ez most nem a városi keretek között készült változat, de arra nagy valószínűséggel őszig várni kell. az első jelölt tehát a - jelen esetben peti - pörkölt 
II.
második jelölt a tökfőzelék.
én a piros/fehér változatból a pirosat készítem. a tököt nemcsak tejfölösen habarom be, hanem még az elején megszórom a hagymát egy kevés pirospaprikával, csak módjával, hogy a végeredmény kellemesen rózsaszínes legyen, erre a paprikás alapra teszem a tököt. és itt lehet fujjolni :-)), de nekem ez a változat jön be. a másik, sápadt arcúról a napközi jut eszembe, ahol csomós, világos rántásban úszott néhány szál tök és ott volt mellette még a kellemetlen vastagszárú csimbókos kapor. emiatt évekig nem is ettem tökfőzeléket. de megismertem ezt a változatot ahol a kapor egészen apróra van vágva és teljesen beleolvas a selymes krémes szószba, hogy észre sem lehet venni.
III.
az első két étel kellemes kiegészítője egymásnak, míg a harmadik egy másik műfaj.
a lecsó, amiről egy kisebb kötetet meg lehetne tölteni, annyi változatban készül. ez most egy elég alap változat.
kis szalonna, hagyma, néhány kolbászkarika, pirospaprika, paprika, paradicsom és só
