ajándékba kaptunk egy főzést, ahol a francia szakács bónuszként megmutatta, hogy kell karamelkrémet - creme caramelle.. ollala :-) - készíteni.
amikor a gyerekek kicsik voltak gyakran főztem nekik karamellt, ezért úgy gondoltam nem egy bonyolult dolog ... tévedtem, legalábbis én megküzdök vele. annyira, hogy az első nekifutás a kukában landolt, pedig amikor a Chef keverte-kavarta olyan egyszerűnek látszott. illetve nem is keverte, merthogy a lényeg, hogy a cukor olvad a serpenyőben és nem nyúlunk hozzá, legfeljebb a serpenyőt tologatjuk a tűzhelyen, hogy mindenhol elolvadjon a cukor.
.. és itt az első buktató, ha megég keserű lesz!!!!!
ha már elolvadt, félrehúzzuk és várunk amíg kicsit kihűl. ekkor keverjük bele a melegített vajat, ami persze összerántja és komoly fizikai munka amíg összedolgozzuk. (ez ugyan csak nyomokban látszott, amikor a mester készítette, nála ez olyan könnyed akciónak tűnt). ha ezzel megvagyunk felöntjük a felmelegített tejszínnel és simára keverjük.
hát ennyi lenne, de eközben rengeteg a konyhatechnológiai buktató. azt hiszem leginkább kémia - jobban oda kellett volna figyelnem Kádas tanár úrra :-)...- és egyebek, mert nem mindegy, hogy minek milyen a hőfoka, hogy keveredjen, olvadjon, összeálljon - persze lehet ez csak nekem ilyen macerás - és remélem egyszer úgy leszek a karamellkrémmel is mint hajdanán a besamellel - vagy három adagot szúrtam el, mire olyan lett, amilyennek a nagykönyv szerint kell lennie.
most hétvégén volt a második nekifutás, ami már "egész jó volt, de még nem az igazi". flan készült hozzá.