szombaton megnyitottuk a szezont Horányban! Már hetek óta alig vártuk, hogy mehessünk a MK-ba (mézeskalács házikó). a mézeskalács természetesen a ház jellegére utal, ugyanis kicsi, aranyos, barátságos és nomád. két éve járunk ide kipihenni a heti városi létet.
a hal és a farfalle régi összeszokott társulat a noszalgiát a tintahal hozza az együttesbe - és 
a pólómba, amiből ki se jött, V...sh ide-v oda :-((
régebben kenyeret csak húsvétkor sütöttem, olyat amibe elrejtettem a húsvéti sonkát, de most már elfajultunk és készül máskor is csak úgy. igaz csak az őszi-téli szezonban.
mostanra kikisérleteztünk egy receptet, már ami a lisztek arányát illeti és mindig teszünk bele magokat. most éppen lenmagot, napraforgómagot és diót.
már majdnem vége a fánkszezonnak és én megígértem, hogy majd még ebben a szezonban sütök csöröge fánkot.
a vasárnapi ebéd közben egyszer csak rádöbbentünk, hogy ebben a menüben nincs fokhagyma. Erre azért emberemlékezet óta - na jó, legalábbis most a téli szezonban - nem volt példa.
.. éspedig azért, mert hiába készült annnyi-annyi finomság az elmúlt hétvégeken, a fotózás elmaradt.
... illetve a múlt héten amikor az "ünnepi lakoma - házhoz" ment, akkor készültek fotók, de mielőtt letölthettem volna a képeket a gépről valaki megelőzött... és huss, oda lett a remek sorozat. pedig ott állt az ünnepi menü készen, illetve félkészen becsomagolva, kosárban, indulásra készen..., a történet azért megszületett és megér egy bejegyzést, de azt majd máskor....
már nem tudom hol hallottam annak idején ezt a receptet. amikor először kipróbáltam még trendi sem volt, azóta többször készítettem, bár a lányom szerint gyilkos dolog ezt művelni egy lazaccal. kicsit mindig más, mert ez is olyan ahány ház annyi szokás fogás :-)). egyik hétvégén a lenti változat kerekedett, mert kisebb vendégség volt és borkorcsolyának, hideg előételnek üditő, kellemes, pont jó volt. 
otthoni közkívánatra: aranygaluska.... ahogy én készítem abban semmi extra fondorlat nincs. klasszikus recept egy klasszikus könyvből - még a fotók nélküli szakácskönyvek idejéből, amit időnként újra kiadnak. a süteményeknél nem vállalom a kreativással járó kockázatot, úgy gondolom, mivel nem erősségem a cukrászat, ezért abból nem lehet baj, ha betartom az előírást és az anyaghányadokat, márcsak azért is mivel komoly házi tradíciók sincsenek ezen a téren - na jó, azért kivétel akad persze...de az mindig kell.
akkor most egy klasszikus recept, mert olyanok is készülnek nálunk. csülkös bableves. igazából csak a mennyiség miatt izgalmas, mert 10-12 főre készül - két csülökből, hogy legyen bőven husi, egy kg. babból egy 10 l-es fazékban. itt azért bátortalanul, de megjegyezném, hogy a karácsonyi kocsonya és káposzta két 10 l-es fazékban készült, nna arról majd máskor...
most sajnos nem a szokott helyen, a lehel piacon, vettem a csülköt, ezért nem is ugyanolyan volt, mint amit megszoktam. a füstölése intenzívebbre sikerült, amit a levesen is érezni lehetett.
a dátum nem elírás, ez a bejegyzés még tavaly készült, nagyjából egy éve a VKF-re, csak akkor még nem mint blogbejegyzés. felteszem ide is, mert érdekes, téli, különleges, egészséges és egyáltalán...
Akkor most felteszem az elsőt:
Sokadik nekifutás és sok-sok nem elkezdés után…
Az első recept egyáltalán nem szezonális, sőt, de nagyon jó most január elején a tavaly nyári finomságokra gondolni és remélni, hogy idén megint lesz rá lehetőség!
A halak egy „boronatárcsa” nevű vaslapon készültek a hasukba rozmaring, petrezselyem, citrom só és bors került. Ez nem egy gasztro kihívás, leszámítva, hogy egy horvátországi kemping volt a helyszín minimál konyhával és itt nem a stílusára céloztam.
Pár perc alatt elkészült sokkal nehezebb volt kivárni, amíg a parázs megfelelő lett, de megérte.
hát akkor kalandra fel!
