otthoni közkívánatra: aranygaluska.... ahogy én készítem abban semmi extra fondorlat nincs. klasszikus recept egy klasszikus könyvből - még a fotók nélküli szakácskönyvek idejéből, amit időnként újra kiadnak. a süteményeknél nem vállalom a kreativással járó kockázatot, úgy gondolom, mivel nem erősségem a cukrászat, ezért abból nem lehet baj, ha betartom az előírást és az anyaghányadokat, márcsak azért is mivel komoly házi tradíciók sincsenek ezen a téren - na jó, azért kivétel akad persze...de az mindig kell.
ami viszont kell hozzá egy nyűgös, hideg őszi-téli hétvége amikor legjobb a meleg konyhában. van idő megvárni amíg felfut az élesztő megkel először és másodszor a tészta és várni, hogy végre megsüljön miközben egyre csalogatóbb illat tölti be először csak a konyhát azután már az egész lakást. a tészát egyébként kézzel gyúrom, dagasztom, van ugyan egy dagasztóm, nem egy hiper-szuper, a célnak szerintem ugyan megfelelne, de szeretem hallani amikor végre elkezd "puffogni" a tészta és egy kicsit úgy érzem, akkor most rendes "asszony" vagyok, aki mégiscsak megadja a módját egy kelt tésztának. tehát kimérem, gyúrom, kelesztem, formázom, kelesztem és sütöm. itt látható az eredmény egy rövid ideig