ez nagyon egészségesen hangzik, pedig egyáltalán nem az :-)
csak itt annak látszik: -))
egyébként teljesen retro, gyerekkoromban sütöttük így a húst, nem konfitáltuk, hanem egyszerűen vettünk egy darab combot, megtűzdeltük néhány gerezd fokhagymával, beletettük egy lábasba, mellétettünk még néhány gerezd fokhagymát egy nagy fej hagymát és némi zsírt és magára hagytuk.
az eredmény:
hideg sült és zsíros kenyér, pecsenyezsíros....
.. semmi csillagászati vagy tudományos. egyszerűen ez jutott eszembe amikor letettem az asztalra a két tálat - a kicsit és a nagyot - amiben medvehagymás ezmegaz volt.
már évek óta készül, persze vannak részletek amit mindig elfelejtek. pl, hogy melyik lábasban, csuporban, milyen edényben sütöm.
ajándékba kaptunk egy főzést, ahol a francia szakács bónuszként megmutatta, hogy kell kar
amelkrémet - creme caramelle.. ollala :-) - készíteni.
Tizenhárman voltunk, de nem a péntek 13 miatt. Összegyűltek a családi születés - és névnapok.
kicsit elhúzódott a nyári szünet. na jó igazából nem is az, de elmaradtak a postok... vannak félkész bejegyezések és vannak fotók, de nem akartak összeállni... de most majd jönnek szép sorjában.
a hétvégén viszont tököltem.....amit nem lehetett fotó nélkül hagyni.
.... akkor gomba, méghozzá vargánya és róka illetve csiperke.
a menü miatt még a tételhúzásig sem jutottam volna el a suliban, de így alakult.
... nem szó szerint
már írtam, hogy bármennyire is szeretem a kánikulát azért a főzéshez olyankor nem fűlik a fo
gam, most viszont tobzódom, ennek több oka is van:
persze a kettőnek nem sok köze volt egymáshoz, illetve csak annyi, hogy hétvégén bográcsoztunk. pörit, mert sokan voltunk és az finom, de, készült egy húsmentes "B" menü is. én a kukta voltam mindkét esetben, de annyira finom l
ett, hogy kár lenne szó nélkül hagyni.
ez a paradicsomprojekt most kicsit olyan mint egy szappanopera.
minden napra jut belőle egy fejezet és mivel a paradicsom az alap, eget rengető változások nincsenek, és ez még csak az első évad. :-))
persze lennének lehetőségek, de a hőkezeléssel járó tartósítástól elveszi a kedvem, hogy mire este hazaérek, a konyhában 42!!! fok van, mivel akkor süt oda a nap. mondjuk a napon aszalás izgatja a fantáziám, remélem előbb-utóbb sor kerül rá.
nagyon szeretem mind a kettőt, külön-külön is, ezért a legjobb ha mind a ketten együtt vannak.
igazán ehhez a bejegyzéshez nagyon sok hozzáfűznivaló nincs. mert a paradicsom mozzarellával nem a spanyol viasz.
leszüreteltük!!!
az első paradicsomokat, legalább 1.5 kg lett :-))
tavasszal a piacon a helyi nénitől vettünk néhány paradicsompalántát, fürtöset, és óriást.
mondhatnám, hogy nosztalgiázok, de sokkal inkább igaz, hogy végre nyár van, meleg, süt a nap és nem is ígérnek esőt hétvégére. ... ettől én már nagyon-nagyon mennék nyaralni. mivel az még nagyon messze van, legalább előkerestem a tavalyi emlékeket. augusztusban készült egy horváthországi kempingben, ahova minden reggel jött a halas ember és mivel véletlenül - egyébként tényleg - nálunk volt a boronatárcsa iszonyú lelkesen főztük meg az egyébként teljesen egyszerű, nagyjából 20 perc alatt elkészíthető vacsoráinkat.
nyáron amikor egyszerre többfélét főzök, van egy olyan trió, ami gyakran egyszerre készül és ilyenkor mindig eszembe jut, hogy a magyar konyha milyen gyakran indul ugyanarról az alapról.
tavasszal sikerült eljutnom a Rosinante főzős hétvégéjére. :-)))))
francia menü volt soron a Sarki fűszeres és Mirelle irányításával. nagyon-nagyon élveztem, szuper volt és ott tanultam a clafoutis-t.
elhatároztam, hogy akkor legyen fészbuk is.
... és persze mi legyen az első, hát a címadó.
nyáron nem tudok, mármint feltölteni a blogra, valahogy nem jön össze. már péntek este szaladunk a mézeskalács házikóba, ahol a civilizáció csak a szükséges, minimális szinten van jelen. nincs tv, internet, és a rádió is csak úgy férkőzhetett be, hogy egyben az óra szerepét is betölti. ott tehát nincs mivel, hétköznap viszont leginkább nincs mikor. a fotók is rendre elmaradtak mostanában - vagy mert már nagyon éhes volt a csapat, vagy nem is tudom....
Miért utolsó?
Hát azért mert eddig a tetejét mindig megszórtam durvára tört dióval, de most 21 év után kiderült, hogy a gyermek allergiás. Persze nemcsak a dióra, hanem mogyoróra, mandulára, ráadásul krumplira sárgarépára, zellerre és még sok-sok mindenre. Új világ köszönt be a konyhába...
A brownies egyébként Sthal receptgyűjteményéből származik.
Elkészítjük a száraz részt és a "nedves" részt, ahogy azt rendes amerikai ihletésű sütiknél illik.
összekeverek egy tálba:
10 dkg apróra tört étcsokit
10 dkg lisztet
10 dkg cukrot
2 dkg cukrozatlan kakaót
sütőport
egy másikba pedig:
2 teáskanál nescafet, amit elkevertem 1/2 dl forró vízben
2 tojást
1 dl olajat
ezután összekeverem a két tálban lévő adalékokat és beleöntöm a kivajazott kerek tortaformába , a tetejét ekkor szórtam meg apróra vágott dióval és előmelegített sütőben 20-25 percig sütöm 175 fokon.
szombaton kertezés volt a program a mézeskalács házikónál. először a fűnyírásos, motoros kaszás nem szeretem, utána a virágültetéses :-). hihetetlen, hogy a borostyán és a v
adszőlő mire képes!!! már lassan három éve küzdök velük...
ahogy beköszöntött a jó idő és a medvehagyma szezon, elkezdtem recepteket böngészni... találtam is jó párat, de egy egyszerűvel kezdtem, hogy az újításra érzékenyebbek se meneküljenek el.
végül is egy egyszerű saláta mellett döntöttem.
ez megint egy olyan palacsinta amit nem én sütöttem. csak az elnevezés az enyém, de mint már korábban írtam palacsintát nem tudok sütni.
... és ezen kívül gyakorlatilag üres volt a hűtő, de kellett valami gyors vacsorát készíteni, mielőtt az éhezők hazajönnek.
ez az írás is elkészült több mint két hete, de elég sűrű volt a program mostanában. végre ki lehetett menni a mézeskalácsházba, persze ezzel járt mindenféle tavaszi kerti munka... és sajnos ennek a következménye is. összeszedtem egy szemsérülést és emiatt még a gépem sem kapcsoltam be jó pár napig. szerencsére nem lesz maradandó következménye, de még eltart egy darabig, míg teljesen rendbe jön.
visszatérve az íráshoz: egy nagykorú gyereket nehéz meglepni, de azért mégiscsak mindig töröm a fejem... most az egyik meglepetés az ebéd lett, mármint a menü:
